Galamb

Látom a szép eget fölöttünk fényleni,

(Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, )

Békesség csillagát rajtunk lengedezni.

(Értem annyi könnyet kiejtettél)

Talán vérmezõben háromszínû zászló,

(Én azt most már vissza nem szolgálom, )

A Seregek Ura legyen oltalmazóm!

(Áldjon meg az Isten, azt kívánom.)

Nem szánom véremet ontani hazámért,

(Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél, )

Mégis fáj a lelkem az én otthonomért.

(Értem semmi könnyet nem ejtettél.)

A bús harangok is néma hangon szólnak,

(Én ezt most már vissza nem szolgálom, )

Mikor indulni kell a szegény katonának.

(Verjen meg az Isten, azt kívánom.)

Elindultam szép hazámból,

Vitézlõ magyar világból,

Visszanéztem félutamból,

Szemembõl a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám.

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.

Iszonyú vész gyûl mostan a hazánkra,

Pogány hadak véres támadása.

Váraknak eleste, falvaknak futása,

Vérbe borult nemzetünknek hazája.

Sír a szél, sírjon vele két szemem is,

Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is?

Áll-e még a ház, ahol megszülettem?

Szép hazánkat soha el nem feledem.

Áll-e még a ház, ahol megszülettem?

Szép hazánkat soha el nem feledem.

Mert még a fecske is, ahol nevelkedik,

(Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, )

Búsan énekel, ha indulni kelletik.

(Értem annyi könnyet kiejtettél)

Felkötöm a kardot apámért, s anyámért,

(Én azt most már vissza nem szolgálom, )

Megforgatom én a szép magyar hazámért!

(Áldjon meg az Isten, azt kívánom.)

Elindultam szép hazámból,

Vitézlõ magyar világból,

Visszanéztem félutamból,

Szemembõl a könny kicsordul.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám.

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.