Ahová Eljutok

Életem egyszerû, nem tudom, hová jutok,

Egy biztos úton még ma elindulok.

Tévedésbõl túl korán elengedtek,

Úgy gondolták, sokáig melengettek.

Célpont voltam, rám számoltak,

Acél ajtók rám csukódtak.

A napok hosszú sora megzavart,

Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart.

Nézd, üres két kezem,

A köd elnyelte fejem!

Dalaimat rád kiáltom,

Nincs senkim, nincs semmim a világon,

Nincs senkim, nincs semmim a világon,

Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon.

Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék,

Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék,

Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom,

De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom.