Csendes Ember

A csendes ember itt élt köztetek,

De rá sosem, sosem figyeltetek,

A világról véleménye volt,

De megtanították, hát hallgatott.

A csendes ember nem kell senkinek,

Ha szeret is, nem mond szépeket,

A csendes ember nem jó társaság,

Ha megszólal, minden szava vág.

A csendes ember.

Jól van, jól van - mondta -, okosok,

Tudom, ti mindent elõre láttatok,

Istenem, de akkor ki tévedett?

A csendes ember magában nevetett.

A csendes ember hosszú útra megy,

Találkozásunk a néma völgyben lesz.

Te nem kérdezel, és én hallgatok,

Úgy érzem, hogy megbolondulok.

A csendes ember némán morgodott,

Hiába hajolsz fölém, nem hallhatok.

Így múltak el utolsó napjai,

A fájdalomról nem voltak szavai.

A csendes embert márt megérteném,

Mindent átbeszélnénk, ó, hogy szeretném!

Fájdalmasan hiányozni fogsz,Édesapám, veled maradok.

A csendes ember hosszú útra ment,

Találkozásunk a néma völgyben lesz.

Te nem kérdezel, és én hallgatok,

Úgy érzem, hogy megbolondulok.

Megbolondulok!