Lelkünkbõl

A gyertya szépen lángol,

Nem fújja már a bántó szél.

A viasztest elolvadt,

Valahol új életre kél.

A Föld már elengedte,

Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õt,

S Õ játszik egy égi dallamot.

Eggyé forrt kéz a húrral,

És már egy új ütembe kezd.

Lassúbb és csöndesen szól,

Úgy üzeni: megérkezett.

Lelkünkbõl szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Õrizzük mosolyodat.

Vihar kiált kegyetlen,

Elválaszt zord idõk keze.

Az ész hazug; ne engedd,

Ne, hogy a reményt elvegye!

A Föld már elengedte,

Az égen egy csillag ragyog.

Szelíden kérik Õk,

S Õ játszik egy égi dallamot.

Minden üvöltve lázad,

Hol van az elrabolt hitünk?

A lelked halhatatlan,

De a fájdalom velünk

Lelkünkbõl szól ez a dal.

Örökre velünk maradsz,

Õrizzük mosolyodat.