Mi Vagyunk A Rock

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!

Lábtörlõ alatt lapul a kulcs,

Rajta állunk koszos cipõvel.

Otthonról hozott tulajdonság,

Hogy derekunk nem hajlik kellõképpen.

Új öltönyöm feszül rajtam,

Az udvartól levél érkezett:

Meghallgatják minden bajom,

De elõbb, elõbb végeznek velem.

Nem értem felség, mitõl oly hideg,

Hogy a frász tör ki mindenkit,

Pedig mindent, mindent lehet.

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet,

Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen.

A karzat mögött a kórus hangol,

A közönség fáradtan legyint,

Mindig és mindig újra kezdi,

Szerintem fárasztó nekik.

Az új mûsor lassan készül,

Hamisnak hallom a régi dallamot.

Mindig és mindig újra kezdi,

Szerintem fárasztó nekik.

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet.