Ébredés

Én a fény vagyok, és az út

És a végtelen mélyű kút

És a hangok tengere

És az ébredés kezdete

Nézd az ébredőt, visszatér

Ringó csónakán partot ér

Lassan minden összeáll

S egyre vékonyabb lesz a szál

A könnyű pókfonál

Mely szőne álmokat

De most egy kis mozdulat

És kész, vége, elszakadt

Most, hogy csónakom itthagyott

Nézem álmosan, hol vagyok

Ott egy szék az ágy előtt

S túl az ablakon háztetők

Szánt a napsugár arcomon

Szól egy rádió, hallgatom

Aztán mégis felkelek

Megszokás szabja léptemet

Tovább lépkedek

Már ott kint megyek

Hű álom ég veled

Jó reggelt emberek!

Kint vár a fény

Hív új remény

Hajt az, hogy győzhetek

Hát jó reggelt emberek!