A Bátrakért

Néhanap velük álmodok,

Hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok."

Hómezők, a sár alatt,

Völgyekben, dombokon nyugszanak.

Testüket, vérüket, könnyeiket,

őrzi föld, végtelen tengerek.

Izzik fenn a láthatár,

A tiszta szél, lelkükért sóhajt már.

Refrén:

Kelet felől, hegyek felett,

Bíborszínű, szép szörnyeteg,

Felkel a Nap, aranyat ad,

Széppé teszi álmaikat.

Néhanap velük álmodok,

Lelkükkel szállnak sasok és angyalok.

Elhamvadt a Tűzvihar.

Csend van már, semmi zaj nem zavar.

Refrén:

Kelet felől...

Mondhatod: a semmiért,

én azt mondom: a Holnapért.

Mondhatod: száz rossz ügyért,

én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal.

Virágból vér fakadt,

A Sors-vonal megszakadt.

Megvívták a harcot, álmodják az álmot.

A semmiben csendesen,

Pihennek jeltelen.

Lenn a földben, benn, legmélyen a szívemben.