Az életvonal

Az utcán egy padon naphosszat ülve

egyre csak várja, mikor lesz vége...

Nyomasztó terhe sokmázsás súlya,

átoktól áldva, áldástól sújtva.

Hiába mondta, régóta látja:

az emberek felett egy Vonal lebeg.

Életvonal, mely a felhőkig ér,

élénk a színe, akár a vér.

Életvonal... Halált takar...

Chorus:

Áldás ez és átok,

másképp élsz és látod,

a Dolgok rejtett mélyét,

minden végzet kezdetét...

Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke,

rövidül egyre, percről percre

"Ők meghalnak" - de kinevették,

majd igazát látva meggyűlölték.

Bűnösnek látták, elítélték,

mindenét elvették, elűzték

Most az utcán, egy padon megtörve ülve

szótlanul vár a megváltó végre...

Chorus

Tükörben nézi saját magát,

tükörképét, az Életvonalát...