Mindig Veled

Vállaltam a múltamat, bár van ki megtagad,

Kitéptem a fájdalmakat, amíg velem vagy.

Az élet rögös színpadán oly gyakran magad vagy,

A reflektorok fényt adnak, de elvakítanak.

Létezésed erőt ad, erre nincsenek szavak.

A Gonoszság nagy kőszobrát a földre taszítom,

De egyedül nem bírom...

Mindig veled, így együtt mindent lehet,

Nincs semmilyen gát.

Mindig Veled, csak Te és Én...Ez az igaz barátság.

A mű világot építik a tébolyt álmodók,

De kártyavárként összedől, ha megérted a szót.

Létezésed erőt ad, erre nincsenek szavak...

Mindig Veled...

Lehet, hogy kezeimmel a semmit markolom,

De nem hagyhatom, ökölbe szorítom.

Elszáll a szó, száguld a szélben,

Nem tartja vissza semmi már,

Nincs semmilyen gát.

Győz majd a szó, értünk szól érzem,

Nincs többé Holnap nélküled... Ez fegyver-barátság.