Tavaszi Ébredés

Padlón lenn,

amikor már kilencet rád számoltak.

Fél térden,

amikor a nulláról újraindulva

naivan azt hiszed

ennél már mélyebben nem is lehet.

Nem jöhet mínusz egy.

Hidd el, hogy könnyedén elérheted.

Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.

Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!

Ébred a reggel és útra kél a szél

Hozzád ér, s téged hív, téged kér.

Állj talpra ember, mert végtelen a tér,

a távolban már új cél vár!

Sorsod van,

ökölbe szorított kezeidben.

A sarokban,

ahová a dolgok most szorítanak.

Ahonnan keresed

a kiutat és közben csak azt reméled

egyszer majd jön egy nap

amikor ezt harc nélkül elérheted.

Elszáll a jó, mint egy ócska léghajó.

Sok száz rossz után muszáj, hogy talpra állj!

Ébred a reggel és útra kél a szél

Hozzád ér, s téged hív, téged kér.

Állj talpra ember, mert végtelen a tér,

a távolban már új cél vár!

Ébred a szíved, mert véget ért a tél.

Vizet áraszt már a tavaszi szél.

Állj talpra ember, mert végtelen a tér,

a távolban már új cél vár!

Ébred a reggel és útra kél a szél

Hozzád ér, s téged hív, téged kér.

Állj talpra ember, mert végtelen a tér,

a távolban már új cél vár!

Ébred a szíved, mert véget ért a tél.

Vizet áraszt már a tavaszi szél.

Állj talpra ember, mert végtelen a tér,

a távolban már új cél vár!