Trianon

Gyászba öltözött a föld,

Vérszínű lett minden zöld,

A fehér szín is elveszett,

A zászló lassan vörös lett...

Nézd, a keselyűk szállnak,

A megsebzett harcos a földre lehullt

– zakatol egyre benn -

A vesztünkre várnak,

Nem lesz bocsánat,

Míg kísért a múlt

Meggyötör, de meg nem tör,

Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,

Messze száll, a vad madár,

Álmát megóvja minden rab

Vérbe mártott tollakkal,

Rontást ontó szavakkal,

Hazátlanok ünnepe,

Bosszúállók öröme

Nézd, az idegen célok,

Mocskos kis tervek, gondolatok

– zakatol egyre benn -

hogy nem hulltam térdre,

most erre a földre,

csak megtűrt vagyok

Meggyötör...

Ártatlanul, az átok csak hull,

Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,

Vesztünkre tör, a közöny is öl,

Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!