Viharban Létezett

Jéghideg hajnalok, fáradt a mozdulat.

Megkopott városok, sok szürke hétköznap.

Ott lenn a mélyben úgy érezte ő:

Áldozat lehet vagy törvényszegő.

Álmatlan éjszakák, ébredő gondolat.

Szívében hordozott merész, vad vágyakat.

Egy napon döntött hívta őt a fény

Könnyebb élet, csillogás, remény.

Viharban nőtt fel és létezett,

mint szélben élnek a fák.

Útjából el nem térhetett

hiába hajlik az ág.

Veszélyes utcákon kezdett új életet.

Gazdagok pénzéből elvett, mit ellehetett.

Nyomában voltak, mindig száguldva élt,

de a golyó gyorsabb, s útja véget ért.

Viharban nőtt fel és létezett,

mint szélben élnek a fák.

Útjából el nem térhetett

hiába hajlik az ág.

Viharban nőtt fel és létezett,

mint szélben élnek a fák.

Útjából el nem térhetett

hiába hajlik az ág.

Viharban nőtt fel és létezett,

mint szélben élnek a fák.

Útjából el nem térhetett

hiába hajlik az ág.