Orákulum

Itt a kénködből feltáruló bejáratnál

Lefelé ható lidérc erők hullámzó összessége

Rántsanak magukkal a mélységen túlra

Utazz hozzám az belsö föld magzati folyóin

Az alagút végén összetekeredve várlak

Ahogy átszállsz a feneketlen téren

Felfedezed a ki nem mondott titkokat

Az árnyak birodalma homorú labirintus

Az alaktalan folyamok mentén

A szűkülő végtelen falak között

Lángoló földalatti világok kapui

Megnyílnak a szétáradó folyosókba

A morajlásból felkavaró emlékdallamok

Belülről tépik át az ösi ráismerést

Az életerőt elszivó árnyak itt léteznek

Meghasadt gondolatok a tanult útvesztőkben

Harcba szállnak a távtudati erőkkel

Asszimetrikus rezonanciákon

Átszakadt éteri csatornákon

Szellem és lélek most végleg széthasad

Szilánkokra törik a tükör tudat

Túlvilági és evilági erők a sarkoknál

Egybekelnek

A folyó már nem asztrális tájat szel ketté

A test minőséget váltott, a fénye megtisztult

Orákulum