Holdvarázsolt

Szárnyat bont Ezüst Anya,

fénylő szívén Nap parázs-magva.

Moha-szentély rejtett mélyén

nesztelen világ kél.

Mély csodák tükrében

önnön arcát lesi az Éj,

mákonybotján csüng a világ,

s a született tér.

Titkos tűz gyúl csontburokban,

kigyó szunnyad létpatakban.

Álmodj, álmodj új világot,

csillag-szőtte égi álmot.

Szunnyad a vén Földatya,

Álomisten fátyla óvja.

Távol a bús ember-alkony,

varázsnak gyilkosa.