Idebenn

Öreg Éj keblén

szunnyad az Idő,

Rengeteg mélyén

lüktető erő.

S tűz lobban idebenn,

füstje száll odafent,

s én elmúlok idelenn,

hogy megszülessek odafent.

Gördül a Létkerék

álomból álomba,

örök körforgás

életbe, halálba.

Riad az álmodó,

fény gyúl szívében,

mi valóság idelenn

káprázat odefent.